Szilveszteri bálok a Millenniumi Művelődési Házban

A Millenniumi Művelődési Ház nagyterme fénykorában

"Rekord közönséggel csak a Millennium dicsekedhet. 1300 fő búcsúzott itt az ó-esztendőtől. Itt is rövid, jól sikerült műsor volt. Utána táncoltak, már ahogy lehetett a nagy tömegben. Este 11-kor az ajtókat is bezárták, mert a Millennium hatalmas terme több embert már nem volt képes befogadni."

Szolnok és Vidéke, 1941. jan. 4.

"Pompás hangulatban köszöntötte az újesztendőt a Millennium közönsége is. Itt is zsúfoltak voltak a termek. Kitűnő volt a zene és a tánc. S a fiatalság észre sem vette, már el is érkezett minden táncmulatság legkeserűbb pillanata: a záróra."

Szolnok és Vidéke, 1942. jan. 3.

A "Mili" zenekar 1963-ban

A képek forrása:
Simon Béla: Másfél évszázad. A MÁV Szolnoki Járműjavító története 1856-2006. Szolnok, 2006.

A második Szent János kápolna

A kápolna romjai az 1960-as években

"Nep. sz. Jánosról címzett téglaházi kápolna

E kápolnát a téglaházi hívek közös adakozásból 1881-ben építtették. A kápolna gondozása lelkiismeretes kezekbe van letéve, ez az oka, hogy napról-napra gyarapszik és halad. Ma már a 600 négyzetöl nagyságú terület díszes kerítéssel van körülvéve. Szabad reménylenünk, hogy néhány évtized után minden szükségesekkel ellátva lesz. A templomot fenntartó bizottság lelkéről, sz. Tóth Istvánról meg kell emlékeznünk e helyen, ki fáradságot nem ismerő szorgalommal törekszik mindent megtenni, mivel a téglaházi hívek ájtatosságát csak csekély mérvben is előmozdíthatja. Ezen kápolnát a váci püspök Peitler Antal, felsőbb meghagyása folytán a helybeli administrator, Kudelka Gellért 1882-ben felszentelte."

Karkecz Alajos: Szolnokváros közoktatásának és plébániájának története.

Eger, 1885.

A kápolna belső tere fénykorában

Az 1960-as évek végén lebontott Nepomuki Szent János kápolnát ábrázoló képek a Szentlélek plébánia historia domusából, valamint a kápolna helye Szolnok város 1966. évi térképén (38. szám alatt; a 78. szám a "lengyel piac" régi helyét jelöli.)

A város legszélső háza — Pap István emlékirata

"Fehérre meszelt, vályogból rakott kis házunk ott kuksolt egy óriási udvaron, a Tószegre, onnan meg tovább Vezsenybe, Várkonyba vezető országút szélén. Ez a házacska volt a város legeslegszélső háza. Innen kijjebb már csak malmok, fűrésztelepek estek, meg a megyei kórház, a cukorgyár, lakóház egy se.
A nagy udvart, amin valamikor fakereskedés volt, két oldaláról két kisebb utca határolta: a Temető meg az Iskola utca. Egy-egy kertajtó és nagykapu volt mindkét oldalon, még a fakereskedő korból, de mi a ház melletti kiskaput használtuk csupán, a nagyot csak kétszer-háromszor egy évben, amikor Gulyás bácsi hozta az évi szenünket a MÁV teherpályaudvarról.
Egy szobánk volt, és egy konyhánk. A szoba elég tágas, benne két ágy, egy asztal négy székkel, egy dívány és az anyánk ágya mellett álló tükör, aminek a szép famunkáját vasas apám csinálta igen régen, lombfűrésszel. Nem emlékszem, hogy láttam volna anyámat a tükörbe nézegetni.
A konyhában csikótűzhely. Asztal, két szék. Összehajtogatva egy vaságy. Mire iskolába mentem, ez az ágy az enyém lett, mert apám nem akarta, hogy zavarjam este későn öcséimet a petróleumlámpa világával. A két kisgyerek a szobában aludt a díványon. A dívány mellé este széket tett apám, hogy a kicsik le ne essenek.
Pincéje is volt az alacsony kis háznak, igaz, használhatatlan, mert tél végén, kora tavasszal csaknem térdig ért benne a víz. Olykor ladikáztunk is a vízen a nagyteknőben, amíg anyánk észre nem vette.
A házhoz tartozott egy fáskamra, ahová a szenet, a fát raktuk be télire. Mellette egy deszkából elég jól megépített »palota«, ahová, azt mondják, a király is gyalog jár. Ebbe télen be-befújta a havat a szél a szellőzőnyíláson keresztül, és az ülőkét ilyenkor le kellett seperni valamivel, hogy rá lehessen ülni. Nem haltunk bele, de ennél a jeges ülőkénél jobb mulatságot is el tudok képzelni..."

A Temető utca és az Iskola utca 1927-ben

Pap István (Bp. 1908. febr. 8. – Windsor, Ontario, Kanada, 1989. febr. 27.) édesapját, Pap Kelemen lakatosmestert 1911-ben helyezték Szolnokra, s itt lakott a család 1922-ig a városszéli házikóban. A Magyar Királyi Kertészeti Tanintézetben szerzett oklevelet. 1948-ban emigrált. Virágnemesítéssel világhírnévre tett szert. Ő tervezte és ültette pl. a Windsori Egyetem botanikus parkját. Idézetünk a Hol a hazám? című (Bp. 1988.) könyvéből származik.

Epizódok az Újvárosi Olvasókör történetéből

"Új olvasókör Szolnokon

[...] Hiány van a város némely kerületében olvasókörökben. Az újabb időben ez is lehetőleg pótolva van. Legújabban az Újvárosban alakult meg a »Szolnok-Újvárosi Olvasókör«, mely célul tűzte ki magának, hogy tagjai részére könyvtárt szerez be, újságokat járat, felolvasásokat tart, hangversenyeket rendez, hazafias ünnepélyeket ad, és e mellett tagjai részére kényelmes otthont, kellemes szórakozást nyújt.

Képzelhető, hogy a nagy űrt betöltő, és kizárólagosan társadalmi és kulturális célokat szolgáló körbe a tagok milyen tömegesen lépnek be; mert ott ki van zárva a politika és a felekezetieskedés. Az alakuló közgyűléskor már 120 taggal dicsekedett a kör, és tisztviselőit a következőképpen alakította meg:

díszelnök lett dr. Hasznos József,

elnök Bényei János,

jegyző Zala Ferenc,

alelnök Vághi Kálmán,

gazda Bencze Sándor,

titkár Oreskó Dezső és Halasi Géza,

énekkarvezető Oreskó Dezső,

ellenőr Gulyás József, Láda Jenő, Varga Kálmán és Récsei Sándor,

könyvtárnok Brunecker József és Balog János.

A választmány Magyari Gyula, Bakai Gyula, Blum Hermann, Gerő Adolf, Czinóber László, Kocsis Pál, Geier József, Balogh Mihály, Pracser Károly, Uri Szabó Ferenc, Szücs György, Zsiros István, Ocsai Sándor, Oroszi András, Ungár József, Nagy Endre és Szücs Vilmos tagokból áll.

Az ünnepélyes megnyitás március 14-én lesz, mikorra a teljesen modernül berendezett körhelyiség a tagok rendelkezésére áll, minek célszerű felszerelése dolgában Bényei elnök és Zala jegyző szinte emberfeletti munkát végez."

Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1908. febr. 23.

Újvárosi Olvasókör
Elnök: Danczák József
Alelnök: Szorcsik Antal
Titkár: Szeles József
Jegyző: Bencze László
Pénztáros: Orosz János
Gazda: Virágszál József
16 tagú választmány

Szolnoki és szolnokmegyei almanach. 

Szerk. Szabó Barna. Szolnok, 1926.

„Újvárosi Olvasókör"
Elnöke: Mátyás János máv. főellenőr

Szolnoki kalauz és címtár... 1928. 

Szerk. Tamásy Béla. Szolnok, 1928.

Az Iskola utca 36. szám az 1927. évi Szolnok-térképen. Az utca ma Dr. Durst János nevét viseli.

Újvárosi Olvasó Kör

Iskola-u. 36.
Elnök ifj. Bencze László
Titkár Papp Gyula

Szolnok város és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 

címtára 1932-1934. Szerk. Vajda Gyula. Szolnok, 1932.