1905. augusztus 20-án kigyulladt Szolnok város akkori legnagyobb ipartelepe, a Hungária gőzmalom. A tűz a hétemeletes épület ötödik vagy hatodik emeletén, az un. „koptatóban” ütött ki, majd gyorsan tovább terjedt a többi épületre. (Lásd a Hungária műmalomról szóló bejegyzéseket!) Sajnos a tűz nem állt meg az ipartelepen, hanem elérte a szomszédos „Téglaház” nevű városrész lakóházait is. (Ez nagyjából a malom és a Tisza közötti terület.)
 |
| A "Téglaház" épületei Szolnok város 1903. évi házszámozási térképén (J-Nk-Sz. Megyei Levéltár). |
A Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok 1905. augusztus 24-én megjelent tudósítása erről is részletesen beszámol:
»Ami előre látható volt, az be is következett. Amikor a lisztraktár nagy robbanással égni kezdett, s az emberek futva menekültek a raktár közeléből, a katonaság a Vágóhíd utcát kordonnal elzárta, mert lángokban égett a téglaház is. A malom és a lisztraktár hatalmas lángnyelvei ugyanis a Vágóhíd utca házait nyaldosták, s nehány ház azonnal lángba borult. A legborzalmasabb jelenetek itt folytak le. A sűrűn összevissza épített viskók lakói jajgatása és zokogásával telt meg a levegő. Az asszonyok szívszaggató hangon esdekeltek segítségért, a férfiak az égő házakból hordták ki a bútorokat és élelmiszereket. Fedél alá nem lehetett vinni sehová, mert nem tudták, melyik percben hol fog kiütni a tűz. Lehurcolkodtak tehát a Tisza partjára és a vízben lévő tutajokra. Siralmas látványt nyújtott ez. — Ott feküdt a földön minden vagyonuk: néhány vánkos, egy pár szék és ágy. Szívfacsaró volt nézni, hogy öreg emberek és asszonyok szemeiből mint sajtolta ki a fájdalom a könnyeket. [...]
Csupa szegény emberek háza van a Téglaházban. Eleinte még élt a remény, hogy csak a lisztraktár közelében lévő házak esnek a tűz martalékául, de utóbb látható volt, hogy a mentési munkálatok eredményre nem vezetnek. A tűz végigfutott a Vágóhíd utcából nyíló szűk sikátoron és lángtengerrel borította el az egész utcát. Csak életveszéllyel lehetett itt tartózkodni. — Mire besötétedett s a szél elcsendesedett, nem terjedt tovább a rémes tűz. [...]
A Téglaházban eddigi adataink szerint a következő egyének háza égett le: Szabados János, Bozsó Jánosné, Urbán Istvánné, Szabados Mihályné, Farkas János, Gyetvai János, Pongó István, Zeller István, Berkes Antal, Kubik Antal, Pongó Márton, Matuzka János, Péter István, Szaszkó István, Csordás József, Örmöngyi József, Fehér Mihály, Török Gábor, özv. Zsiros Jánosné, Munkácsi Mihály, Tiszavidéki hitelintézet, Klein Mór, Mordán János, Szabadszállási József, özv. Szép Jánosné, Klimont Antal, Bálint Mihály, özv. Farkas Mihályné, Csollák Józsefné. [...]
Még vasárnap éjjel folyamán összeírta Kludik polgármester a Téglaház tűzkárosultait. Eszerint kárt szenvedett 29 háztulajdonos, akiknek leégett 46 lakóházuk összes melléképítményeikkel. A leégett házak közül csak kettő nem volt biztosítva: a Zeller Józsefé és a Munkácsi Istváné.
Hétfőn reggel összeírta a polgármester a rendőrség közbejöttével a helyszínen a leégett házakban lakók összes kárát, melyet ingóságaik elhamvadása következtében szenvedtek. 44 szegény lakónak 6371 koronát tesz ki kára bútorokban, élelmiszerekben és ruhaneműekben. E 44 szerencsétlen család, mely 54 tagból áll, most Klein Mór gőzfűrész-tulajdonos nagylelkűsége folytán az ő telepén helyezkedett el.
Miközben a polgármester összeírta a tűzkárosultak névjegyzékét, megjelent a helyszínen Fáy György monostori nagybirtokos és 80 koronát adakozott a szerencsétlen emberek nyomorának enyhítésére.
A polgármester még hétfőn összehívta a városi tanácsot a gyűjtés és a segélyactió módozatainak megbeszélésére. A tanács elhatározta, hogy gyűjtőíveket bocsájt ki, és mozgalmat indít a szerencsétlen emberek segélyezése érdekében. Örömmel jelenthetjük, hogy a gyűjtés máris eredménnyel járt, mert már eddig is több mint ezer korona gyűlt egybe, mely összegből 140 koronát a pillanatnyi nyomor enyhítésére már ki is osztottak. A pénzt a városi közpénztárban őrzik.
Egy nemes lelkű emberbarát, Fehér Lipót takarékpénztári igazgató még a hétfői nap folyamán 100 koronát gyűjtött össze a károsultaknak, mely összeget a városnál helyezte letétbe.
Szenes Adolf 12 leány részére, akiknek ruházatuk a tűz martaléka lett, 12 ruhára valót ajánlott fel. A gyűjtés egyre folyik, de az adakozók neveit ez alkalommal helyszűke miatt nem közölhetjük. A város tanács tegnap délután tartott ülésében újra foglalkozott a segélyezés körüli teendőkkel.
A polgármester a helybeli biztosító intézet fejeit tanácskozásra hívta egybe és kérte, hogy a károsultakkal szemben a méltányosság álláspontjára helyezkedjenek. Ennek lehetőleg sikere is lesz.
Miután úgy a tűz elleni védekezésnél, valamint az élet- és vagyonmentésnél, úgy a szerencsétlenül járt károsultak kipuhatolása és segélyezésénél az irányító vezetés Kludik Gyula polgármester kezében összpontosul, aki az 1892. és 1893. évi kolera, az 1895. évi nagy árvíz, az 1904. évi vasúti sztrájk, az idei Scheftsik-féle malomtűznél olyan fényes tanújelét adta ügybuzgalma, nyugodtsága és fáradhatatlan tevékenységének, amelyet a legutóbbi nagy szerencsétlenségnél követett eljárásával csak betetőzött, megnyugvással tekinthet a közönség arra, hogy a nagy szerencsétlenség fájdalmas hatásai lehetőleg enyhíttetni fognak.«
Hétfőn reggel összeírta a polgármester a rendőrség közbejöttével a helyszínen a leégett házakban lakók összes kárát, melyet ingóságaik elhamvadása következtében szenvedtek. 44 szegény lakónak 6371 koronát tesz ki kára bútorokban, élelmiszerekben és ruhaneműekben. E 44 szerencsétlen család, mely 54 tagból áll, most Klein Mór gőzfűrész-tulajdonos nagylelkűsége folytán az ő telepén helyezkedett el.
Miközben a polgármester összeírta a tűzkárosultak névjegyzékét, megjelent a helyszínen Fáy György monostori nagybirtokos és 80 koronát adakozott a szerencsétlen emberek nyomorának enyhítésére.
A polgármester még hétfőn összehívta a városi tanácsot a gyűjtés és a segélyactió módozatainak megbeszélésére. A tanács elhatározta, hogy gyűjtőíveket bocsájt ki, és mozgalmat indít a szerencsétlen emberek segélyezése érdekében. Örömmel jelenthetjük, hogy a gyűjtés máris eredménnyel járt, mert már eddig is több mint ezer korona gyűlt egybe, mely összegből 140 koronát a pillanatnyi nyomor enyhítésére már ki is osztottak. A pénzt a városi közpénztárban őrzik.
Egy nemes lelkű emberbarát, Fehér Lipót takarékpénztári igazgató még a hétfői nap folyamán 100 koronát gyűjtött össze a károsultaknak, mely összeget a városnál helyezte letétbe.
Szenes Adolf 12 leány részére, akiknek ruházatuk a tűz martaléka lett, 12 ruhára valót ajánlott fel. A gyűjtés egyre folyik, de az adakozók neveit ez alkalommal helyszűke miatt nem közölhetjük. A város tanács tegnap délután tartott ülésében újra foglalkozott a segélyezés körüli teendőkkel.
A polgármester a helybeli biztosító intézet fejeit tanácskozásra hívta egybe és kérte, hogy a károsultakkal szemben a méltányosság álláspontjára helyezkedjenek. Ennek lehetőleg sikere is lesz.
Miután úgy a tűz elleni védekezésnél, valamint az élet- és vagyonmentésnél, úgy a szerencsétlenül járt károsultak kipuhatolása és segélyezésénél az irányító vezetés Kludik Gyula polgármester kezében összpontosul, aki az 1892. és 1893. évi kolera, az 1895. évi nagy árvíz, az 1904. évi vasúti sztrájk, az idei Scheftsik-féle malomtűznél olyan fényes tanújelét adta ügybuzgalma, nyugodtsága és fáradhatatlan tevékenységének, amelyet a legutóbbi nagy szerencsétlenségnél követett eljárásával csak betetőzött, megnyugvással tekinthet a közönség arra, hogy a nagy szerencsétlenség fájdalmas hatásai lehetőleg enyhíttetni fognak.«
 |
| A Téglaház nevű városrész, háttérben a leégett Hungária malommal. Képeslap részlete. |
